Navigation

do my homework for me

Magamról

1968. július 29-én születtem Nagyváradon, szüleim gyógyszerészek. Házas vagyok, feleségem zenetanár, két fiunk és egy kislányunk van.
1974-ben kezdtem az iskolát, írni, olvasni Tóth Erzsébet tanító nénitől tanultam. A líceumot az Ady Endre Elméleti Líceumban végeztem. Matek- fizika osztályban, István Tibi bácsi osztályfőnöksége alatt érettségiztem 1986-ban. Mint sok más lázadó fiatal a ’80-as években mi is a rock zenében kerestük a menedéket, melynek eredménye egy középiskolai rock zenekar lett. „Zenész karrieremnek” végét az jelentette, mikor 1987-ben Temesvárra költöztem építészetet tanulni a temesvári Műszaki egyetemen.
A Ceaușescu korszak legsötétebb időszakában sokan kerestük a szellemi kitörési lehetőségeket, hogy ha akár rövid időre is, de felejtsük el a kommunizmus nehézségeit. A táncház mellett így kerültem be Thália színjátszó csoportba.

1988-ban tháliásként vettem részt azon a nevezetessé vált Dsida szavalóesten, melyet október 25-én a reformáció ünnepe alkalmából szervezett Tőkés László.


Emiatt, a Securitate nyomására a színjátszó csoportot betiltották, később, amikor újra engedélyezték, minket először kizártak, majd visszavettek, de megfenyegettek hogy ne politizáljunk... Ennek ellenére nagy élmény volt 89 decemberében Beckettet és Mrozeket játszani. A temesvári évek mind a mai napig jelentősen hatással vannak életemre. Itt ismerkedtem Tőkés Lászlóval és Toró T. Tiborral, akikkel a következő 25 évben összes harcunkat közösen vívtuk meg.


A rendszerváltás után, az 1990-ben alakult Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének alelnökévé majd képviselő jelöltjévé választottak.


Így lettem az első szabad választások után 1990 májusában Románia történelmének legfiatalabb parlamenti képviselője. Rögtön az első napokban kaptunk egy emlékezetes verést a bányászoktól, szerencsénk volt, hogy nem ütöttek agyon. Ezzel tulajdonképpen el is kezdtük a bukaresti politika működésének megismerését.


14 évig voltam képviselő, egészen addig, míg az autonómia tervezetek, a Bolyai tervezet benyújtása, a csángó ügy, a restitutio és hasonló témák felvállalása miatt, egyfajta „persona non-grata” lettem az RMDSZ-ben, a frakcióból kizártak és 2004-ben ki is léptem a pártból.
Az igazság az, hogy a ’90-es évek elején sok mindent másképp képzeltünk el, ami a politikát illeti. Mikor 1993-ban úgy láttuk, hogy az erdélyi magyar politika rossz irányba halad, Toró T. Tibor barátommal és más hasonlóan gondolkodó társunkkal létrehoztuk a Reform Tömörülés platformot, amely 10 évig a normalitás, a befogadás, a belső választások és az autonómia képviseletének irányába próbálta terelni az RMDSZ-t.
2003-ban, autonómia mozgalmat indítottunk, megalapítottuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, majd megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Később, 2007-ben sikeresen juttattuk be Tőkés Lászlót egyéni jelöltként az Európai Parlamentbe. Ez jelentősen befolyásolta az én életemet is, ugyanis most már 7 éve vagyok Tőkés László kabinetfőnöke Brüsszelben. Az EMNT közben mozgalommá nőtte ki magát, belátva, hogy ez nem tud megmérkőzni a választásokon, úgy döntöttünk 2010-ben, hogy létrehozzuk az Erdélyi Magyar Néppártot, amelynek alakulása óta alelnöke vagyok.


Idén 2014-ben az a megtiszteltetés ért, hogy a Néppárt választmánya engem javasolt elnökjelöltnek. Elvállaltam, mert megtiszteltetés az erdélyieket képviselni, szolgálni és bátran kimondani, hogy: AUTONÓMIÁT SZÉKELYFÖLDNEK, AUTONÓM ERDÉLYT, és FÖDERÁLIS ROMÁNIÁT!

format for a book report