Navigation

Föderális Romániát, autonóm történelmi régiókat!letoltes

Társadalmi békét a többség és a nemzeti közösségek között!

Az Erdélyi Magyar Néppárt államelnök-választási programja olyan közös hazát vázol, amelyet minden lakója magáénak érez és saját külön hazájaként is be tud rendezni.

Jövő és haza építése nem lehetséges anélkül, hogy e hazát ne hozzuk összhangba más – mások – hazájával. Azokéval, akikkel együtt élünk, és akik velünk együtt élnek. A „közös” és „külön” hazák összhangját kell tehát megteremtenünk, amelyben egyformán lehet magyarnak, románnak, erdélyinek és európainak lenni. Az erdélyi magyarok új egységén túl az erdélyiek új egységét is meg kell alapoznunk.

Programunk az „együtt” és „külön” egymást erősítő szerkezeteit mutatja be.

A közös erdélyi haza nagy európai dimenzióját a föderalizmus elvei alkotják. Az európai föderalizmus nem állhat meg Románia határainál, a szülőföldünket is magába foglaló Romániának is föderális szerkezetűvé – a régiók önkormányzatainak szövetségévé – kell válnia: csak így tud életképes állami kerete lenni a külön szülőföldeknek, csak így lehet igazi európai tagja a válságaiban is újraegyesülő Európának.

A közös hazába kell behelyeznünk az erdélyi magyarok és a többi nemzeti közösség külön hazáját is. Ennek eszköze az autonómia. Az autonómia a hazaalkotásban a saját magunkra vonatkozó döntések jogát, méltóságát és felelősségét jelenti. Saját haza csak ezekre épülhet!

 

Föderális Romániát!

 

Föderális Romániát akarunk,

• mert úgy hisszük, szülőföldünk, Erdély – de a másik két országrész, Moldva és Havasalföld is – csak így maradhat önmaga: identitása, gazdasági esélyei, népeinek együttélése, európai karaktere csak ebben az alkotmányos keretben maradhat fenn;

• mert úgy gondoljuk, hogy csak egy föderális Romániának van esélye, hogy Európa pereméről a centruma felé közelítsen;

• mert úgy látjuk: Európát is csak egy újfajta föderalizmus lendítheti ki strukturális, gazdasági és erkölcsi válságából.

 

A föderalizmus közösségi hasznai:

• a föderalizmus hazává teheti a szülőföldet anélkül, hogy államhatárokat kellene átszabni;

• a föderalizmus egymáshoz kapcsol régiókat és emberi közösségeket;

• a föderalizmus a politikai hatalmat ellenőrizhetőbbé, a vezetőket számonkérhetőbbé, a szolidaritás tárgyát és szükségességét pedig egyértelműbbé teszi.

 

Románia útja a föderalizmus felé:

• a föderális államberendezkedés kialakítása nem felülről lefele végrehajtott közigazgatási reform; Románia föderalizálása az ország második nagy, történeti léptékű modernizációja lehet. Az első, a XIX. századvégi – francia mintájú – közigazgatási reform teremtette meg a lehetőségét, hogy Románia közelítsen Európához és a centralizált nemzetállami gyakorlat szerint alakítsa át és igazgassa intézményeit;

a most szükségesnek gondolt második történelmi léptékű – a sikeres európai föderális államok gyakorlatát követő – közigazgatási átalakítás lehetővé tenné, hogy Románia végleg beilleszkedjen a XXI. századi európai civilizációba;

• Románia föderalizmusa megbékélést jelent az ország saját történelmével;

• a föderális közigazgatás bevezetése nem egyszeri döntés, hanem organikus politikai tervezési folyamat; ezért a föderális Romániához az út a regionális Románián át vezet; Románia, amennyiben regionális reformja során figyelembe veszi belső történelmi határait és polgárainak akaratát, melyet népszavazásokon nyilvánítanak ki, olyan regionális szerkezetet hozhat létre, amely megerősíti belső területi közösségeinek szolidaritását;

• az így kialakított régiók belső szövetsége rajzolhatja majd ki azokat a történelmi határokat, amelyek az országot tagállami szövetséggé alakítják.

 

II. Románia átszervezése a történelmi régiók mentén

Régiók Európában

Európa fejlődésében a régiók szerepe folyamatosan erősödik. A régiók az államoknál kisebb területi-közigazgatási egységek, amelyek lakossága legalább 800 ezer, de nem több mint 3 millió és sajátos történelmi, kulturális és gazdasági hagyományokkal rendelkeznek.

A régió lehetőség és eszköz alapvető európai államszervezési elvek gyakorlatba ültetéséhez, amelyek fontosak minden nemzeti közösség számára is:

- a szubszidiaritás: a döntések az érintettekhez a lehető legközelebb szülessenek meg

- a decentralizáció: a mindennapi ügyintézés az élet minél több területén lehetőleg helyben történjen

- az önkormányzás: a közösség az őt közvetlenül érintő kérdéseket választott vezetőin keresztül rendezhesse.

Ezen célok eléréséhez a régióknak közigazgatási jogkörökkel kell rendelkezniük, amelyeket törvényben szabályozott módon a központosított állami intézményektől – Bukaresttőlvesznek át.

 

Régióalakítási javaslatok

Románia számára hosszú távon a három történelmi országrészt – Erdély, Havasalföld és Moldova nagyrégiókat – sokszínű egységbe kapcsoló föderális államberendezkedés jelenthet megoldást. Ezt azonban az ország népeinek együtt kell akarniuk.

Romániának új területi-közigazgatási rendszerre van szüksége, mert a jelenlegi – a kommunizmusban az országra kényszerített – megyerendszer életidegen és alkalmatlan államszervezési keret. Vissza kell térni az egykor működő, az évszázados szerves fejlődés eredményeként kialakult hagyományos régiók közigazgatási rendszeréhez, amelyek a három történelmi országrészt alkották.

Románia 15 közigazgatási régióra oszlana: Moldvában három, Havasalföldön négy, és Erdélyben öt régió, illetve országrészenként egy-egy metropolisz övezetre (Bukarest, Galați-Brăila és Brassó).

 

Erdély

Bánság: erős regionális identitással bír, Temesvár az ország egyik nagy-regionális központja. Térszerkezeti okok miatt Arad és vonzáskörzete is természetesen tartozik ide.

Partium az éledező regionalizmus területe. Nagyvárad regionális szerepköre és alkalmassága megkérdőjelezhetetlen, Szilágy és Szatmár megye hagyományos kistájait is integrálni képes.

Székelyföld: Vonzásközpontja Marosvásárhely. A székely székek több évszázados rendtartó hagyománya által meghatározott európai régió. A székelyek identitástudata erős, a közakarat markánsan fogalmazódik meg változatos formákban. Székelyföldet magyar többsége és évszázados önrendelkezési hagyományai alapján sajátos jogállás – autonómia – illeti meg.

Észak-Erdély: Kolozsvár Erdély történelmi központja, egyértelműen polarizálja a történelmi országrész középső-északi részét.

Dél-Erdély: Hagyományai vannak a regionális autonómiának. Természetes központja ma is, akárcsak a múltban Nagyszeben. Természetes ellenpólusa Brassó, mely népességileg és gazdasági szempontból is jelentős, ez az ország második számú közlekedési csomópontja, egyaránt kiindulópont Erdély, Havasalföld és Moldva irányába. Mivel ez a regionális jelentőségű város egyben Románia legnagyobb valós agglomerációja, Brassó és közvetlen vonzáskörzete önállóan fejlesztendő – egy régió közigazgatási jogállásával azonos metropolisz lehet.

Havasalföld

Olténia: Integrált nagyrégióként Krajova egyértelmű hátországa. Történelmi, identitásbeli, térszerkezeti viszonyai szerencsésen egybeesnek.

Felső-Munténia: A közös tájjelleg mellett Arges, Dambovica, Prahova kis történelmi kereskedő városai alapozzák meg a munténiai identitástudatot. Regionális jelentőségű városa, az ország harmadik legnagyobb közlekedési csomópontja Plojest.

Alsó-Munténia, egyveretű régió, természetes vonzásközpontja a főváros, Bukarest, melyet a jelenlegi viszonyoknak megfelelően kiemelt metropolisz-régió.

Dobrudzsa: Markáns térszerkezeti választóvonalak által határolt történelmi régió. Hagyományos központja Konstanca, Románia fő kikötővárosa.

 

Moldova

Bukovina: A keleti országrész karakteres történelmi régiója, mely 1920-ig szintén rendelkezett sajátos jogállással és önkormányzattal. A jelenlegi Szucsáva megyét fedi le nagyobbrészt.

Moldova: A tulajdonképpeni Moldovát a két nagy regionális jelentőségű városból induló erővonalak mentén, továbbá a völgyrendszerek és a hozzájuk igazodó infrastruktúra, alapján két részre: Alsó- és Felső-Moldovára kell elkülöníteni. Moldova déli részén található Románia egyik legfontosabb gazdasági és közlekedési csomópontja, ahol két regionális jelentőségű város központja – Galați és Brăila – alig 20 km-es távolságban fekszik. Ezek integrációja hozza létre az ország második legnépesebb metropoliszát.

 

Autonómia: saját döntési szabadság mindenben, ami a közösségre tartozi

Az autonómia olyan törvény által szavatolt kollektív jog, amely lehetőséget teremt, hogy egy régió vagy egy közösség a törvényes hatáskörébe tartozó ügyekben legjobb tudása szerint saját maga döntsön, a központi hatalom beleszólása nélkül.

 

Az autonómia nem egy elvont fogalom, hanem hatékony közigazgatási eszköz. Ha bölcsen használják, akkor nem csak a lokálpatriotizmust erősíti vagy a regionális identitást, illetve a nemzeti közösségek esetében a kollektív önazonosságot védi, hanem a családok élete válik könnyebbé. Nemcsak az ünnepeink méltóságát érinti tehát az autonómia, hanem a dolgos hétköznapok eredményességét és a jövő biztonságát is.

 

Az autonómia hatékonyabb közigazgatást, eredményesebb gazdálkodást jelent mind a közügyekben, mind a saját dolgainkban!

 Autonóm közigazgatás

A föderális államberendezkedés alapján a szövetséges nagyrégiók saját választott döntéshozó – regionális parlament – és végrehajtó – regionális kormány – testületekkel rendelkeznek, amelynek megválasztását, hatásköreit, működését és az ehhez szükséges költségvetés kialakítását az alkotmány szavatolja és törvényerejű statútum szabályozza. Ilyen nagyrégió szülőföldünk, Erdély is.

Az önálló nagyrégiókon belül sajátos jogállású és széleskörű autonómiával bíró tartományok vannak. Ilyen sajátos közigazgatási autonóm régió az erdélyi magyarok számottevő részének évezredes szülőföldje, a Székelyföld vagy a Partium, az erdélyi szászok hagyományos élettere, a Szászföld, vagy a történelme folyamán többször is sajátos jogállással rendelkező Bánság, Olténia, Bukovina vagy Dobrudzsa. Létező regionális igényeknek megfelelően azonban több ilyen autonóm régió alakítható ki, az aszimmetrikus regionalizmus európai rendezőelve alapján.

 

A központi közigazgatás kihelyezett hivatalai kerüljenek kettős – állami és regionális – felügyelet alá. A központ csak a szakmai felügyelet keretét szabja meg, a hivatalvezetők kinevezésének joga legyen a választott regionális döntéshozóknál!

 

Átfogó nyelvhasználati jogok

Romániában a társadalmi béke egyik feltétele, hogy az ország lakosságát alkotó nemzeti közösségek tagjai anyanyelvüket nem csak a családban, hanem az élet minden területén használhassák. Ez azt jelenti, hogy egy nemzeti közösség által jelentős számban lakott régióban bármilyen ügyintézés érdekében az állampolgárok természetes módon anyanyelvükön fordulhassanak – szóban és írásban – az önkormányzathoz, a rendőrség és az igazságszolgáltatás illetékeseihez és egyéb állami hivatalokhoz. Tehát autonómia-törvényeknek szavatolniuk kell legalább az alábbiakat:

• teljes körű anyanyelv-használati jog az igazságszolgáltatás terén mind az ügyfelek, mind az intézmények szintjén;

• az igazságszolgáltatási intézményekben az alkalmazottak összetétele szerkezetének meg kell felelnie a lakosság nemzetiségi megoszlásának, nyelvi arányainak;

• a hivatalos dokumentumok, indoklások, szerződések jelenjenek meg és legyenek érvényesek a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek anyanyelvén is, amennyiben erre igény mutatkozik – a bírók, ügyvédek, ügyészek, közjegyzők ismerjék és használják ezt a nyelvet;

• a nyelvhasználati jogérvényesítésnek fontos tartozéka az ítéletek és indoklások többnyelvűségének biztosítása;

• a rendőrségben dolgozók a kisebbségi közösség számarányának megfelelően ismerjék az illető kisebbségi nyelvet – mindenki, anyanyelvén élhessen panasztevési jogával;

• el kell érnünk azt, hogy a perrendtartás az ügyfél anyanyelvén történjen.

Az állam nyelve mellett Erdélyben a magyar legyen hivatalos nyelv! Kisrégiónként, a román és a magyar mellett hivatalos státus nyerhet a helyi nemzeti vagy etnikai kisebbség anyanyelve is.

Oktatási autonómia

Regionális (közösségi) oktatási testületek határozzák meg, hogy mit és milyen tankönyvből tanuljanak gyerekeink, hogyan működjenek iskoláink:

• a Székelyföld, Partium, Bánság, Bukovina vagy Dobrudzsa történetét leíró tankönyv és tantárgy ne üdítő kivétel, hanem megszokott és jól működő gyakorlat legyen iskoláinkban;

• a román nyelv oktatása ne legyen nyelvpolitikai csaták tárgya és eszköze; a többség nyelvének az idegen nyelvek módszertana szerint való oktatása legyen a természetes;

• a szakoktatás megszervezése legyen a regionális (közösségi) oktatási szaktestület feladata; így nem csak a helyi igényekhez igazodhat, hanem saját társadalmi értékrend-alakítási célokat is szolgálhat.

Fordítsuk saját adónkat a saját oktatási rendszerünkre!

 

Fiskális föderalizmus

A régiók – ha erre helyi szinten megalapozott igény mutatkozik – globálisan fizethessék be a központi költségvetésbe a központ és a régió által előre, normatív alapon megállapított összhozzájárulást, ne a központ ossza vissza központosító logika szerint egy régió részesedését. Ugyanakkor, a régiók vezető testületei maguk dönthessék el, hogy az adókat kitől, hogyan és milyen összetételben, azaz milyen térségi adópolitikával gyűjtik össze. Ez a fiskális föderalizmus több európai régióban működik és jólétet eredményez. Legyen ez modell Románia számára is!

A régióban keletkezett személyi jövedelem-, profit-, forgalmi-, luxus és vagyonadó jelentős, továbbá az egyéb helyi illetékek minden részének felhasználásáról ne a központ, hanem a saját választott regionális (közösségi) szerveink döntsenek a régió és polgárainak igényei és szükségletei alapján. Ugyanúgy, az altalajkincs-adó összegyűjtése és felhasználása is legyen a regionális hatóságok feladata. Továbbá, a régióknak legyen joga saját adókat bevezetni.

 

A régióban bejegyzett és tevékenykedő nagyvállalatok adója ne Bukarestbe menjen, hanem maradjon helyben.

 

Közösségi igényeken alapuló infrastruktúra-fejlesztés

Az állam által finanszírozott infrastrukturális fejlesztésekre elköltött adólejeinkből az épüljön, amire ténylegesen szükség van. Ne újabb egyen-sportcsarnokra költsük az amúgy is kevés közpénzt, ha például a szeméttározó vagy a víztisztító az égető kérdés!

Az állam feladata és kötelessége infrastrukturális befektetésekre forrást biztosítani, viszont a prioritásokat a régió illetékesei határozzák meg.

A közbeszerzési eljárásokat a helyi döntéshozók, a köz javára és megelégedésére, szigorú ellenőrzés mellett folytassák le!

 

Regionális erősségeket kihasználó foglalkoztatáspolitika

Ha a regionális hatóságok szabad kezet kapnak a régiófejlesztésben, előnyös gazdasági feltételeket ajánlva és a magyarországi gazdasági hidat kihasználva, bukaresti kitérő nélkül érkezhetnének hozzánk a befektetők, akár több ezer új munkahelyet teremtve.

Tudunk dolgozni, szorgos nép vagyunk. Részesítsük előnyben a helyi munkaerőt és a helyi termékeket!

 

Regionális sajátosságok figyelembevétele az egészségügyben

Ne egy személytelen algoritmus alapján döntsék el Bukarestben, hogy melyik kórházat kell bezárni, hanem bízzák ránk, hogy saját lehetőségeink és a kisközösségek érdekei szerint működtessük egészségügyi rendszerünket.

Erős regionális agrár-, ipari és kereskedelmi kamarák

Jelenleg az agrár-, ipari és kereskedelmi kamarák nonprofit intézmények, amelyek a különböző ágazatokban tevékenykedő termelők érdekeit képviselik helyi és országos szinten. Nem csak országos, hanem inkább erős regionális agrár-, ipari és kereskedelmi kamarára van szükség egy-egy régió és annak gazda-vállalkozói sajátos érdekeinek érvényesítésére Bukarestben vagy akár külföldön is.

Szövetkezzünk, együtt vagyunk igazán erősek!

Következetes környezetvédelem

Régi igazság az, hogy környezetünk nem csak a miénk, hanem azt unokáinktól kaptuk kölcsön. Az ő jövőjük bánja, ha hagyjuk, hogy károsodjon.

Ne Bukarestben, vagy Európában mondják meg, hogy hegyeinkben hány medve éljen, hanem bízzák azokra a döntést, akik a legjobban ismerik a hegyet és az erdőt.

Altalajkincseink (szén, só, gáz stb.) bányászási joga legyen a régióké, ne az állam döntse el, hogy hol, mikor és hogyan éljünk vele és a haszon is maradjon itthon, ne csak a környezetvédelem gondja.

Legyen a regionális önkormányzat felelőssége és joga a természet védelme és idegenforgalmi hasznosítása!

Önálló külkapcsolatok

A regionális döntéshozó testületek a központi kormányzat beavatkozása nélkül hozzanak létre és ápolhassanak hivatali kapcsolatot más országok régióival. A régió saját érdekeinek megfelelően hasznosíthassa külkereskedelmi és regionális adottságait külkapcsolatai segítségével.

Működtessünk képviseleti irodát mindenhol, ahol ezt érdekeink szükségessé teszik!

Autonóm családpolitika és demográfiai tervezés

A családi alapú adózás bevezetését szorgalmazzuk, amelynek lényege, hogy az adó megállapításánál az egyéni kereset mellett figyelembe veszik a családi körülményeket is. Nem az egyén, hanem a háztartás válik az adózás alanyává, ezzel ösztönözve a gyermekvállalási kedvet is.

Közösen állítsuk meg az elvándorlást, és ösztönözzük a gyermekvállalást!

Közösségi védőháló, társadalmi szolidaritás

A szolidaritás nem szűkíthető le a szociálpolitikára, vagy a karitatív tevékenység területére, hanem annak a társadalmi, gazdasági élet egészét át kell járnia. A társadalom minden tagjának, csoportjának vagy rétegének szolidárisnak kell lennie másokkal. Olyan regionális szociálpolitikát és szociális gondoskodási rendszert akarunk, amely hatékony gazdaságpolitikán alapul.

Biztosítjuk az emberi méltóság megőrzéséhez szükséges életfeltételeket!

 

A nemzeti és regionális jelképek szabad használata

Legyen magától értetődő minden nemzeti vagy regionális közösség számára identitásának és régiója történelmét hirdető jelképeinek használata, hétköznapokon és ünnepeken egyaránt.

A nemzeti és regionális szimbólumok szabad használata minden közösség joga!